KÖVETEK.

Amikor a bizánci császárnak tudomására jutott, hogy a hunok kiverték a rómaiakat a dunántulról, ugy döntött: Jobb lesz a hunokkal békét kötni! Ezért hamarjában követeket küldött Attilához, hogy biztositsa békés szándékáról.

Attila, kémeitől már jó előre értesült a követek érkezéséről, ezért megbizta hüséges és csalafinta alvezérét, Nimiriget, hogy fogadja a követeket.

A követek, miután Nimirig megállította őket, követelték, hogy azonnal vezesse őket, Attila trónusához!

-Az lehetettlen, -mondta Nimirig,-mert Attilának nincs trónusa!

-Akkor, hogyan tárgyal velünk? -csodálkoztak.

-Csak ugy, lóhátról!- válaszolta Nimirig. Mi, a bizánci császár követei vagyunk! Azonnal vezess bennünket, Attila király elé!-követelték.
Attila nem király.- mondta erre Nimirig.
-De éppen ott jön! Szólhattok vele! A követek Attila lovának lábai elé borulva, előadták kérésüket.Attila végig hallgatta őket, majd rájuk ripakodott: takarodjatok a szemem elől! Ti, a hunok királyához jöttetek, az pedig nem én vagyok,ha nem a bátyám, BUDA!
-Uram, mi az erős ostorhoz jöttünk, nem a gyenge pálcához!
-Na, most már elég! Igaz, hogy az ostort én forgatom, de, hogy miért és ki ellen, azt a gyenge pálca, Buda, a hunok királya szabja meg! Most pedig takarodjatok a szemem elől!
Attila igy bánt el, a gyáva bizánci követekkel!